II. fejezet

Az erdőn keresztül mentünk. Rémisztő hangokat hallottam és meg is ijedtem, pedig nem vagyok olyan majrés. Az erdő szélén jártunk, amikor a mellettünk lévő bokorban valami megmozdult. Elővettem a fegyverem és a levegőbe lőttem. Egy vaddisznó volt a kicsinyeivel.

-Mindig nálad van?

-Sehova sem megyek nélküle.

 

A lövést meghallották a hotelben is.

 

-Mi volt ez? – kérdezte apa.

-Biztos valaki vadászik. – mondta Petty.

-Ilyenkor? Nem hiszem.

-Akkor valakit lelőttek.

-Liz. Utána megyek.

-Nem kell. Biztos nincs baja.

-Honnan tudod? Lehet, hogy Lawson.

-Mindig csak ez a Lawson. Az isten szerelmére! Szálljon már le róla!

-Petty! – förmedt rá Jake.

-Mi van Mr. mindenkivel lefekszem? Valami nem tetszik?

-Fejezzétek be! – kiabált apa.

-Jól van. Én elhúzok erről a helyről! – mondta Petty.

 

Elrohant a kikötőbe, elkötött egy motorcsónakot és elment. A randi jól sikerült, remekül éreztük magunkat. Visszaemlékeztünk a gimis korszakunkra, és nagyokat nevettünk. Kíváncsi voltam valamire. Eleinte nem mertem megkérdezni, de aztán még is megtettem.

 

-Kérdezhetek valamit?

-Persze.

-Amit a kikötőben mondtál…azt komolyan gondoltad?

-Mit is mondtam?

-Azt, hogy összeillenénk. Azt komolyan gondoltad?

-Igen. Miért?

-Csak érdekelt.

-Aha, persze. Én is ezt mondanám. De most komolyan.

-A gimibe is tetszettél nekem és most is. Ezért kérdeztem. De mielőtt bármit is gondolnál, nem adom magam olyan könnyen.

-Jó. Mit szeretnél?

-Először is sétáljunk a parton.

-Menjünk.

 

Carl kifizette az ételt és már mentünk is. Közben apa nem bírta tovább.

 

-Nyugodj meg kérlek. – mondta Mary apának.

-Nem. Utána kell mennem.

-Megyek magával. Nem mehet egyedül.

-Jól van Jake.

 

Mind a ketten fogtak egy-egy puskát és elindultak. Mi eközben csak sétáltunk és sétáltunk. Egy kicsit hideg volt, Carl odaadta a kabátját és hazaindultunk. Még a parton éreztem, hogy figyelnek. Nem törődtem vele, de éreztem az energiáját és rosszul lettem.

 

-Úristen! Liz jól vagy?

-Ami azt illeti nem.

-Gyere gyorsan.

 

Felvett és visszasietett velem, ahogy csak tudott. Útközben találkoztunk apáékkal. Jake átvett és siettek tovább. Közben apa hívta a mentőket.

 

-Mi történt?

-Sétáltunk a parton és rosszul lett.

-Az étel lehetett?

-Nem. Ismerem Lizt. Ő volt a legegészségesebb az osztályban. De ezt te is tudhatnád.

-Hívtam a mentőket, a hotelnél várnak.

-Rendben. – mondta Jake lihegve.

-Hogy van?

-Az előbb még ébren volt. Carl. Nézd meg a pulzusát.

-Alig, de érzem.

Oldal: II. fejezet
Egy sziget, 99 ember, két gyanusított. Vajon tényleg ők azok? Vagy mégsem? - © 2008 - 2024 - gyilkoshazassag.hupont.hu

A HuPont.hu egyszerűvé teszi a weblapkészítés minden lépését! Itt lehetséges a weblapkészítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat